"Ágoston


Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Magasban, felhőn ülő, Drága Kis Hercegem.
Ha egy könyvben olvasom, kő üli meg a mellkasom.
Ha valaki az utcán kiáltja, összenyomorodva marad szívem dobbanása.
Ha egy kisfiút hív anyja a neveden, szememmel sírva követem.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Testvéreid arcát lelkem tűzébe beolvasztom,
S kohóm kemencéjében arcod összerakom.
Tiszta tekintetű, sápadt arcú csoda,
Szerelmem beteljesülésének hullócsillaga.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Elindultál felém csillagösvényeken,
Zöld szemű kis huszárom, szőke hercegem.
De táltos paripád visszafordítottad,
Mert oda fenn egy angyal hiányzott a sorban.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Titkaimról beszélgetek veled álmomban,
De hangodat elnyeli a mennyek csarnoka.
Játszanak nekem földi hangszeren szívem kottáiból,
De egy hang mégis hiányzik orgonám sípjaiból.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírv"

Póda Györgyi

"Hiányotok még mindig szívemben van, és míg élek ott is maradtok. Bár nagyszülők voltatok, de nekem mint édesanya és édesapa. Nagyon hiányoztok."

Pulai Zsoltné

"Megpihen a dolgos jó apai sziv,
áldás és hála övezi e sirt.
Szerető férj voltál, drága édesapa,
bánatos családodnak most őrangyala."

"Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te..."

"Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem. Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek."

Oláh Zoltánné

"Vérző szívünk fájdalmát enyhítse hitünk, és a rád való emlékezés!"

"Akit szeretünk, soha nem veszítjük el,
Bárhol is vagy, mindig velünk leszel!
Születtél, éltél, elmentél, de minden út Hozzád vezet,
Adja meg Neked mindazt az Ég, amit a földön nem kaphattál meg!"

"A legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után."

"Egy anya volt, az Te voltál!
Egy életet nekünk áldoztál.
Egy szív amely veled most sírba szállott.
Emléked legyen örökké áldott!"

"Búcsúztam volna Tőletek,
de erőm nem engedett.
Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek!"