"Számunkra TE sosem leszel halott, örökké élni fogsz mint a csillagok."

Egy szerető feleség

"Halottak (részlet)

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat."

Kosztolányi Dezső

"Itt a Földön, mi voltunk a Te a két drága, imádott csillagod,
Most számunkra odafent a leg fényesebben Te ragyogsz."

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket.
Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."

Rowling, J.K.

"Apa, hogyha hallasz, látod könnyes szemem
Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem!
Nem hallom a hangod, nem vársz hogyha megyek
S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek.
Kellene, hogy megmondd hol találom helyem
Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem.
Fáj nagyon hogy nem vagy… a csönd is más volt Veled
Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled!
S ha le tudsz jönni hozzám néha, tedd meg nagyon kérlek!
Mert attól, hogy itt nincs helyem egyre jobban félek.
Jobb ott Neked tudom, csak egy-egy álom kéne
S értelmet nyer napom, azt érezném… végre!
Apa, hogyha hallasz, és látod hogy kereslek
Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy szeretlek. ♥"

"Édesapa, a harang érted szól de te sajnos nem válaszólsz. Pihenj ez egy szomóru álom, hogy lássalak márt nagyon várom. Én probálok kitartani bár nehéz hiányzol ennyi az egész!"

"Ne sírj, azért mert szeretsz!
A halál nem jelent semmit,
csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat
Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!
Gondolj rám , kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül...
Csak mert a szemed most nem lát engem,
nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet,
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz..."

Szent Ágoston: Ne sírj, mert

"Szánalomkönnyek áztatják a világot,
A fagyott égből hullik milliárdjuk.
Túl korán elmúló éveket sirat az égbolt,
Akiket gyermekként fogad be a sírbolt.
Amikor feltekintek a megfagyott égre,
Gyermeklelkek táncolnak körbe.
Oly végtelen szomorú csöppnyi kis arcuk,
Hogy testem-lelkem legmélyéig belevacog.
Ha felszáll egy ilyen csöpp kis lélek,
A fagyott égen egy új csillag éled.
Édes fénnyel akkor felragyog,
Jelzi, többen lettek az angyalok.
E fénysugárral egy utolsót üzen,
Benne gyermekszíve minden szeretete.
Vigasztaló sugallata suhan a szélben,
S célra talál szülei összetört szívében.
Meghasadt szívű szülők! Nézzetek az égre,
Mikor lelketek belesajdul az üzenetbe.
Keressétek a felragyogó csillagot,
Benne gyermeketek kis arca mosolyog!"

"Ha meghalok , kérlek ne sírj mellettem,
Légy boldog és élj tovább békében helyettem.
Ne gyászolj sokáig, ne légy szomorú sem,
Hiszen, ha bánatos vagy rossz az nekem.
Ne gyere még utánam, rád még vár az élet,
Ne add fel miattam az e világi léted.
De arra figyelj, síromon mindig legyen virág,
S tudd: fentről mindig vigyázni fogok én rád.
Ne gyűlölj semmit és senkit halálom miatt,
Haragnak utat szíved semmiképp sem nyithat.
Vigyázz rájuk... Ápold őket, kiket szerettem
Tedd meg ezt helyettem... Hisz én már nem tehetem..."

"Mit vesztettem én tebenned, hogy mi voltál te énnekem, nem tudja azt rajtunk kívül e világon senki sem."