" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok” Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet! Nyugodj békében drága Ancsa! :- (

SZERETET FELESÉGEM ÁRVAI JÓZSEF JÁNOSNÉ szűl. TÓTH ZSUZSANNA    ZSUZSIKA

 

HIÂNYZOL! ! ! ! ! !

 

 

Andrisnak emlékül! ! " Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik. Idő elött elfáradtál az élet tengerén, pihenj csendben a menyország lágy ölén! Nagyon hiányzol mindenkinek! ! ! ! ! ! ! ! ! ! Nyugodj békében! ! !

Nyugodj békében Íme, eljött az idő, hogy emlékezzünk rád,  Reszkető kezekkel gyújtjuk a gyertyát.  Leborult fejekkel, örök ágyad mellet,  Egyetlen szó nélkül idézzük emléked.  Könnyes szemekkel díszítjük takaród,  Mosolygó szád helyett, hideg kő az arcod,  Ráncok helyett, a neved van bevésve,  De te itt vagy velünk és itt leszel örökre.  A gyertya elfogy egyszer, és majd kialszik,  De ezer csillag világítja be a sötét napjaid.  A virág is elhervad és elveszti illatát,  Ezert küldi örömmel a nap rád sugarát.  Nyugodj hát békében, te már éled álmod,  Fáj, hogy elmentél, és más lett a világod.  Mi éljük életünk, de feledni nem bírunk,  És itt ez a nap, mikor csak rád gondolunk.  

Az én drága édesanyám, a legjobb édesanya , testvér, rokon , jóbarát , szomszéd volt , aki mindenkivel nagyon jól kijött és akit mindenki nagyon szeretett és tisztelt a közvetlensége, szeretete , jóindulata és segítőkészsége miatt. Ő a mindenki Mátyás mamája volt !

" Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, S akit szeretünk azt nem feledjük el. "

Sülysápi Klímaszerelő

 " Olyan csend van így Nélküled, Hogy szinte hallani, amit még utoljára akarnál mondani. "                            (Váci Mihály)