Drága Anyám! nagyon hiányzol nekünk, nagyon rossz passzban vagyunk, nincs itt a sgitséged, ha csak szóban is nagyon sokat jelentenél, ha csak eltudnám mondani mi bánt. Nézz le ránk onnan fentről, nyújtsd segítő kezed felénk. Amig élünk nem felejtünk egyetlen lányod

 

" Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthete tlen. " Laurell Kaye Hamilton 2011. 04. 28. EDDA: Lelkünkből " Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetle n, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetle n. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. . . " Kevin Brooks  

" Valahol az égen van egy fényes csillag,   Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.   Hogy merre is van, azt senki sem tudja,   De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.   Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,   Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.   Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,   De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.   Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,   Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.   Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,   Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.   Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,   S sírunkra egy- egy virágot letesznek.   Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,   De innen fentről vigyázunk majd rájuk. "     

 Drága Marcsi nagyon hiányozni fogsz, hirtelen mentél el, elfogadni ezt soha nem lehet. . .   Nyugodj békében, egyszer találkozunk még!  Nem búcsúzom, bennem örökké élni fogsz! ! ! !  

Apósom:Két gyermek édesapja Dudaron élt!

Kislányom Anna   Volt egy kislányom akinek Anna volt a Neve, A várandósság minden perce gyönyörű  volt vele,  Aznap mikor született olyan boldog voltam,  Nem is sejtettem hogy látni fogom holtan.   Világra hoztam fájdalmas vajúdás árán, Ott feküdt a lábam közt gyöngéden  és árván, Felsírt és rámfektették magzatmázas testét,  Így lettünk két test és egy lélek mindörökké.    Szerelmem arcát láttam egy gyermekben,  Egy családdá váltunk egy harmadik emberrel,  Könnyes volt a szemünk és mosolygott a szánk Azt hittük hogy örömteli jövő vár ránk.    De az élet a kislányunknak rövid időt adott,  A szülés közben fertőzést kapott,  Hittük, hogy a boldogság majd vissza tér,  De az orvosok nem bíztattak, tudtuk, hogy nincs remény.    Vékonybele  elhalt, vérmérgezést kapott,  Leálltak a szervei és egy gyógyszer sem hatott,  Néztem hogy az életének vége lesz és ennyi,  Borzasztóan fájt hogy nem tehettem semmit.    Napokon keresztül vártuk a halálát,  Beszéltem hozzá és símogattam a lábát,  Megrebbent  ha hozzá értem, tudtam érzi Hogy a szívem a halálos ágya mellett vérzik.    Annyira vártam, hogy vége legyen,  Aki elindul azon az úton nincs kegyelem,  Istenem vigyázz rá és vidd magaddal S ha ő már nem lesz engem vígasztalj.    Megcsörrent a telefon egy hűvös hajnalon, Tudtam hogy az orvos hív és meg kell hallanom,  Hogy kisbabám szíve örökre megált Feltette a kérdést élesszük-e tovább?    Zokogtam és szenvedtem de a válaszom nem,  Jobb neki ott, várja őt a  menny ,  Azóta a könnyem folyton csak hullik,  És a fájdalom a szívemben az idővel sem múlik.    Sosem bocsátom meg annak aki erről tehet,  Mert nem érdemli meg, nem azért mert nem lehet,  Örök gyász urajla a testem,  Sosem jön már vissza, fájdalomba estem.    Oly élénken emlékszem még vissza,  A temető földje könnyeimet issza.  Itt állok a sírja előtt és folyton csak olvasom: ,, Mészáros Anna Flóra élt 5 napot''.    Nem élünk át már újjabb esztendőt,  Nem etetlek többet duzzadó keblemből,  Nem mondod  el nekem , hogy szeretlek anya,  Nem óv intve soha többé féltő apád szava.    Mond el kicsim, hogy te már jól vagy,  Hogy ahol vagy nincs már rossz holnap,  Hogy nem fáj már neked ott fent semmi,  Hogy tudsz nélkülem is boldognak lenni.    Ezzel a pár sorral elköszönök végleg,  A szívembe zártam minden emléket.  Eljött az ideje tovább kell már lépjek,  Látni foglak még,de addig álmodj velem szépet. Az életünk értelme voltál. Nagyon hiányzol nekünk.Soha nem fogunk elfelejteni. Apa és anya örökre szeretni fog,a szerelmünk gyümölcse vagy. Köszönjük hogy a szüleid lehettünk még ha csak rövid időre is.

    " A hársfa mindig virágzik,   a csíz mindig énekel,   a lomb sugárban ázik,   csak a szíved alszik el. "  

Tiszta szivvel bucsuzunk, legyen az utad szép. Fiad Imi és családja