"Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

Már csak emlék, kedves a kép,
Úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
Itt voltál, igaz. . . "

 "Valahol, a fényeken túl
ami szép volt s elmúlt, újra vár
valahol, az árnyakon túl
újra befogad egy távoli táj
ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra. . . "

"A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . . "

   " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég.
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen.
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek. 
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, 

hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "