Született:
1955. 04. 07. Békéscsaba
Elhunyt:
2015. 02. 09. Kiskunmajsa
HÁROMSZÁZHATVANÖT
Most minden oly szürke.
A nap sem bújt ma elő.
Langyos keserűség-
Szemetgyönyörködtető.
Könny-fátyol a ruhám
Betakar teljesen
S én szürkülök a nappal
Engedelmesen.
Senki nem tudja hol,
és merre jársz éppen.
A víz fordozódik csak:
Ezerféleképpen.
Belelátni mindent:
Mosolya, dühe, szava.
Suttogjuk nyugtalan:
Hiányzolapa.
Szürkeség van- Te vagy!
Mély hangú szellő jött.
Telnek s telnek a napok.
Háromszázhatvanöt...
(Apának 2016)
----------------------------------- Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány- furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt. . . ”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt. . . ”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt- néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
/Kosztolányi Dezső/
Első gyertya meggyújtva: 2015. 02. 11.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (1 db) 
