Bécsben született magyar polgári családban. 10 éves korában költözött vissza a család Budapestre, ekkor kezdett magyarul tanulni a Damjanich utcai Német Birodalmi Iskolában. A családi idillt 1933- tól törte össze az ország fasizálódása, az újabb és egyre szigorúbb zsidótörvények. 1944- ben csodával határos módon érte meg a felszabadulást nővérével, Lilivel és szüleivel, Emillel és Terussal. Öccse, Franz a háborút Svájcban vészelte át, egyetemistaként és baloldali ellenállóként. Anyját még 1945- ben elvesztette, apját és öccsét 1950- ben (öccsét koncepciós perben ítélték halálra és végezték ki). Két fia született, Imre és László (én). Férjével, Ferenccel nem volt felhőtlen a házassága, végül is 1965- ben elváltak. Nővére, Lili a férjével 1966- ban elhagyta az országot, Németországba disszidált, soha többé nem jöttek haza. Edit ugyanebben az évben hozzáment ifjúkori szerelméhez, aki azonban a háború alatt szerzett súlyos sérülése (nyilasok összeverték) miatt már nem volt ugyanaz az ember, mint akit Edit megismert annak idején. Imre fia 1980- ban feleségével, Orsolyával, valamint a 3 éves Danival és az 1 éves Erikkel szintén külföldre távozott, Svédországba. Laci fia 1979- ben nősült meg, elvette Jutkát feleségül, két gyermek született a házasságból, Miklós és Péter. Edit imádta az unokáit. Idős éveiben feladatot és sok szeretetet kapott kedvenc kutyájától, Walditól, aki 14 évet élt. 1987- ben nyirokrákot állapítottak meg Editnél, szívós élni akarással, Celladam terápiával kilenc évet élt még. Közös sírban nyugszanak hamvai öccse, Franz hamvaival. Hiánya soha nem fog elhalványulni!