Elhunyt:
2014. 11. 18.
"Sötét sír lett az én otthonom,
egyet se búsulj, hisz nem itt lakom.
Madárral szállok fenn a magas égen,
kis halakkal táncolok tenger kék mélyében.
Felébredek reggelente a ragyogó nappal,
világítok éjszakában a kövér holddal.
Széllel megbököm, ki értem szomorú,
esővel mosom tisztára, ha könnye csordul.
Téli estéken hópelyhekben láthatsz,
tavasszal nyíló virágokkal díszítem szobádat.
Együtt csobbanunk forró nyári napokon,
tovább menő utatok, falevelekkel tarkítom.
Látod, nem tűntem én el, csak messzebbre mentem.
Ott vagyok a fűben, fában, most is itt vagyok csak egy más világban.
Lelkem él és élni fog, nem számít ki mit is mond.
Várlak barátim, várlak titeket,
nyitom majd a kaput, de addig ti még sokáig éljetek. "
Drága Marcsi!
Igen, itt vagy. Nyílik az oldalajtó, nagy hanggal köszöntesz, jobb kezedben a kabát, válladon a táskád, lepakolsz az ágyra. Kijössz hozzám, fülig ér a szád, mint mindig. Pirospozsgás az arcod, mert hideg van kint. Vetek egy pillantást Rád, üdvözöllek, majd folytatom a munkát. A munkát, amiben mindig lelkesen segítettél. Figyelj, egy kicsit kimegyek, figyelsz addig? Jójó, tudom, öltözzek fel rendesen! Annyira aranyos vagy!
Visszajöttem. A széked üres. Hol vagy? Várok kicsit, leülök a helyemre és nézem kamerát, mikor bukkansz fel. De nem jössz. Hol vagy? Gyere vissza, kérlek, szükségem van Rád! Megígérem, olyan hangerőre vesszük a rádiót, ami nem zavar Téged, és azt a műsort nézed, amelyiket csak szeretnéd. Bármikor kimehetsz az udvarra, szó nélkül. Ha nem tudnám, hogy mennyire szeretsz segíteni, azt mondanám, hogy nem kell csinálnod semmit. Tudod mit? Azt csinálsz, amihez kedved van. Mivel kezdjünk? Hoztam sütit. Ez a kedvencem, kérsz? Te is így csinálod, ugye? Marcsi! Miért nem válaszolsz?
Csörög a telefon. Még mindig. Elhallgat, majd újra megcsörren. Csak csörög, és csörög. Órákon át. Mert nincs, aki felvegye. Én hívlak, mert nem látlak. Vedd fel, kérlek! Szólj bele, hogy "Marcsikapu" , és megnyugszom. Elmúlt 16 óra, gyere mellém! Egyedül nem megy. Amúgy is, feszült vagyok, és el szeretném Neked mondani az okát. Mert tudom, hogy mindig megnyugtatsz. A szíved tisztasága orvosság mindenre. Mondd el a véleményed, ahogy mindig! Meséld el a napodat, kérlek! Mesélj bármit, csak mosolyogj közben!
Jobbra nézek, de üres a fekete szék. Elhúzom a kisablakot, de ott sem talállak. Már mindenhol kerestelek, de hiába. Azt mondták, elhagytál minket, de nem hiszem el: érzem, hogy itt vagy velünk.
A szíved, az a hatalmas szíved feladta a harcot. Emlékszel? Egyszer mondtam, hogy a jó szíved fog a sírba vinni. Ha visszavonom, visszajössz? ! . . . .
Már látlak. Fehér ruhában vagy. Egy felhőn ülsz. Integetsz. Mosolyogsz, és azt mondod, "Ugyan, Kicsikéim, jól vagyok, ne aggódjatok, jó helyre kerültem. Ne sírjatok, mert én is szomorú leszek! " - és fentről vigyázol tovább ránk.
Nyugodj békében, drága Marcsi Kapitányunk! Nagyon szeretünk! Sosem felejtünk el!
Első gyertya meggyújtva: 2014. 11. 18.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (0 db) 
