Mátyás Rita: Elmentél. . .

Elmentél, s el sem köszöntem töled!
Mindig megtettem, és most mégse!
Sokáig furdalt a lelkiismeret
Miért pont akkor  nem tettem meg?
Ma felidéződött utolsó napod,
Lelkem szívembe vetíti arcod.
Szereteted még mindig érzem,
pedig már nyolc év, mi azóta eltelt!
Mindig értem aggódtál kedvesem,
nem teheted meg, itt hagysz engem!
Állandóan ezt mondtad nekem!
Én vigyáztam, ahogyan Te mondtad,
rosszul voltam, lefeküdtem nyomban.
Én még mindig itt vagyok! Te hol vagy?
Miért hagytál  engem magamra?
Hányszor kértelek, Téged és az Istent,
Nélküled nem akarok élni én sem!
Vegyen magához engem is az Isten!
Az évek múltak, sebek begyógyultak.
Lelkem már az életet választja!
Ma már  mást gondolok, dolgom van itt,
Szeretetet adni, segíteni!

2014. 07. 11.