Drága Édesapám, ki már nem lehetsz velem,  
Arra kérlek, mégis fogd a két kezem.  
Messzi távolból vigyázó szemeid vesd le néha rám,  
Ó bárcsak minden gondomat, örömömet még elmondhatnám.  
Hiányzol nagyon, s mit nem mondtam ki soha még,  
Szerettelek, szeretlek, hiányod bennem mardosva ég.  
Ha majd egyszer, eljön az idő, s újra láthatlak Téged,  
Átölellek, hogy hallhassam minden szívverésed.