Kegyelem volt, ahogy kínnal megszülettem.
Szegény Anyám nagyon- nagyon akart engem.
Életemért kis híján életét adta,
számára fontos voltam, ő így akarta.

Pezsgő Élet, és utána néma halál.
Nem csoda, az ember utat alig talál.
Élet csodájánál meghalás borzalma
nagyobb, nincs felette embernek hatalma.

Az ember életében magányos vándor,
agónia végül: magány a javából.
Oda megyünk, hova senki el nem kísér,
nyugalmat csak az Isten igéje ígér.

Jól éltem én. És ez nem az én érdemem.
Esetleges volt az, amit én megtettem.
Minden kegyelem volt, köszönöm Istenem.                            Wass Albert

II.                                                                                      Halál

Amíg az ember fiatal és laza,                                                Én úgy képzelem el,
a szórakozás öncsaló vigasza.                                               hogy a halál egy óriási nász,
Nem érzi, a földi élet nem örök.                                             legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem érti, véget érnek a gyönyörök.                                        Nem fájdalom: fájdalom- felejtő.

Hál` Isten, véget érnek a kínok is!                                         Több mint a Szépség.
Bizony, ha akarjuk, ha nem, akkor is.                                     több mint a Szerelem,
Nem akarjuk hinni, hogy az életnek                                        a Jóságnál is több:
idejekorán, bizony majd vége lesz.                                         Kegyelem.

Fiatalon még csak álmodjuk jövőnk,                                       Én úgy képzelem el,
úgy érezzük, végtelen szabott időnk.                                      ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
De az idő, aljasul, egyre gyorsul,                                            és akkorára nő a fájdalom,
mire eszmélünk, eltűnik gonoszul.                                          hogy nem bírom tovább:

Sajnos késve tettem mindent, tévesen;                                  hozzám lép egy fehér ismerős,
ezért pilleként szállt el az életem.                                           szép csendesen lecsókolja a számat,

III.                                                                                             lefogja ezt a vergődő szívet,

Többé nem bosszantanak az emberek,                                    és ennyit szól csak: elnémuljatok.
akik oly gyakran hatalmas tökfejek.                                         Erre megszűnik minden indulat.
Biztosan én is bosszantottam őket,                                          Erre megszűnik minden fájdalom,
de ez soha többet nem ismétlődhet.                                         csak gondfelejtő békesség marad:

Amíg éltem, nem lettem híres ember,                                       se könny, se vér, se akarat,
de mit érnék holtan a hírnevemmel?                                         nem lesz már semmi sem.
Két nagy gyerek boldog anyja vagyok,                                      Elhal a szívem dobbanása,
nincs más eredmény, mit felmutathatok.                                  s végtelen álmok néma lánya

Végre a betegségek sem gyötörnek!                                         bűvös, tüzes csókjába zár.
Győztem felettük, hisz elhagytam őket.                                     Szeretőm lesz egy éjszakára
Az élet nyugodtan megy majd nélkülem,                                    a széparcú Halál.
mivel éltem előtt is ment rendesen.

Voltam, aki voltam. Miért szégyelljem?
Örülök, hogy földi vándor lehettem.

IV.

A Nap kel, és vele álmos emberek.
Szép vágyak beteljesülésre várnak.
A konyhákban kávéillat lengedez.
Tervek előtt a távlatok kitártak.

Én már nem vagyok, peregnek a napok.
Kik szerettek, azok még emlékeznek,
eleinte gyakran eszükbe jutok,
aztán emlékek polcaira tesznek.

Fájna a gondolatoknak hiánya.
Érzékek csodája nem lehet enyém.
Az érzelem számomra már nem drága.
Az életem már befejezett regény.

Már nem fáj semmi, már nem kell, hogy fájjon.
Hol járok, béke van azon a tájon.

V.

Balgán kínzom, és fontosnak érzem magam,
pedig kínom csak egy porszem embert takar,
ki sem élte előtt, sem pedig utána
nem volt, soha nem lesz a Világ hiánya.

Halálom után is meghalnak emberek.
Halálom után is születnek gyermekek.
Lankadatlan peregve mennek a napok,
pedig én már ennek részese nem vagyok.

Nélkülem is bizton működik a Világ.
Hétmilliárdból egy. Nem érzi a hiányt.
Csak kevesek életének voltam része.
Távozásom ők, néhányan, veszik észre.

Ha már elfogadnám, hogy létem súlytalan,
repülhetnék, szabadnak érezve magam.

VI.

Életem értelmét végül nem tudom,
de hiszem, hogy létem nem volt céltalan.
Ajándéknak tekintem, és köszönöm.
Csak Isten kegyelmére bízom magam.