Drága Anya! Itt hagytál bennünket. . . . Életedben csak a jót akartad mindenkinek, elviselted botlásainkat, mindig te voltál az aki ha kellett segített, biztatott. . most ennek vége. A betegség volt az, aki erősebb volt nálad, de a gondolatainkban, minden egyes momentumban rólad csak a nevetés, a vidámság, a derű jut eszébe bárkinek, aki ismert. Soha nem panaszkodtál, pedig tudtuk jól a betegséged nem fog javulni. Az utolsó pillanatban is hittük azt, hogy te meg fogsz gyógyulni, de sajnos nem így lett. Nagyon nehéz most nélküled. . . . nagy az üresség. Tudod, ahogy mondtad nekem kedden:" nem kell már semmitől félni, csak mindent úgy csináljatok, ahogy azt kell. . . " Remélem ahol most vagy ránk látsz, és büszke leszel ránk! 2013- 06- 19 reggel 7 óra 10 perc, ez a dátum örökre belénk vésődik. . elmentél. :( Minden nap beszélgetünk ezután is jó? Csak a válasz nem fog hallatszani tőled. . . .