Búcsú Anyától
Megnyílt az ég, és magához szólított a fény.
Gyönyörű ragyogás csábított fölfelé.
Magad mögött hagytad a földi létet,
Szárnyaljon most már odafönt a lelked.
Drága édesanyám, annyira hiányzol!
Egy biztos pont voltál nekem ezen a világon.
Nem tudom, nélküled mi lesz velem,
Nem tudom, miért nem maradhattál velem.
Lelked most már lágyan öleli a fény,
Nincs bánat, nincs baj, nincs már betegség.
Remélem, a lelked nyugalomra lel,
A Jó Isten vigyáz Rád most már helyettem.
Szeretlek, Anya
Megállt egy apai szív,
mely értem dobogott.
Pihen
a két áldott kéz,
mely értem dolgozott.
Szerettél volna még élni,
lányod, s unokáid boldogságát nézni.
Bár szíved többé már nem dobog,
emléked bennem örökké élni fog!
Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.
Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,
Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.
De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!
Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!
Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen
![]() | Az oldal szerkesztése |
![]() | Üzenet küldése az oldal létrehozójának |
![]() | Elküldöm egy ismerősömnek |
![]() | Új gyertya gyújtása |
![]() | Gyertyái (3 db) |
![]() | Gyertyái a térképen |