Elment az utolsó Naplemente angyala.
Levelek szállnak a rozsdás- bús avarba,
könnyekkel keverve halkan hullnak,
s a vöröslo fényben sustorgó múltak
szello hátán mesét dúdolnak- dongnak,
füstös- furcsa, búsan- bíbor mesét: Róla.

Elment az utolsó Naplemente angyala.
Már hívták magukhoz a fénylo csillagok.
Az Angyal útra kelt, s gyászba takarva
integet az égbe fel, kiket itt hagyott.
A szereto szív, tudja o, sosem felejt,
Lenéz rá, és odafentrol, egy csókot ejt.