„Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged! „

‎". . . Megpihent a szíve, örök álomba merült, felszállt a lelke, angyalok közé került. Angyalként jön hozzánk, éjjel csillagként pihen, nem látjuk már, de tudjuk, hogy örökké figyel. . . "

Ha most kívánhatnék egyet, azt kérném, hogy had hívjam fel a mennyországot, hogy hallhassam annak a hangját, aki ide lent annyira hiányzik.