Született: 1937. 05. 04. Tolmács

Elhunyt: 2011. 07. 09.

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél.

Drága Édesapám! " Annyira fáj, hogy el sem mondhatom! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem őt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdőn, félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed. "