"Ne sírj azért mert szeretsz!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál!
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat!
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, Miért lennék a gondolataidon kívül....
Csak mert a szemed most nem lát engem,
Nem vagyok messze, ne gondold!
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
Szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz..."

  "Ne jöjj el sírva síromig,

"Ne sírj azért mert szeretsz