Született: 1773. 11. 27. Debrecen

Elhunyt: 1805. 01. 28. Debrecen

Egyik legnagyobb - méltatlanul mellőzött - költőnk. Kiváló eszű, értelmes fiatalember, akinek - fiatal kora ellenére - idős professzorai "nagy jövőt jósoltak", és tanítónak is kinevezték. Diákjai alig voltak fiatalabbak nála. Bohókás, vígkedélyű ember volt széleskörű ismeretekkel (még a reáltudományokban is !) - de "formabontó módszereit" (óráiról olykor elkésett, azokat diákjaival a szabadban tartotta - olykor borozgattak is...) idős professzorai nem nézték jó szemmel...Végül eltanácsolták. A költészetet nemcsak kiválóan művelte, de egyedülállóan a versÍRÁS technikájáról is jelentetett meg leírást. Sokat vándorolt - jóllehet gynge fizikumú, betegeskedő ember volt.  Közismert, hogy beleszeretett "Lillába" (Vajda Júliába) - akit a sírig emlegetett - jóllehet a leány máshoz ment férjhez. Legszebb verseiben is megemlékezik róla. Ideig-óráig több megélhetési móddal próbálkozott (tanítás, lapkiadás) - de hasztalan. Sok nehézség, nélkülözés jutott osztályrészéül - elméletben még állattenyésztésből való megélhetéssel is próbálkozott (ilyenirányú könyveket is vett) - de semmi sem sikerült neki. Özvegy édesanyjának a háza is leégett - a sors "nem nagyon hordta tenyerén..." Költeményeinek kiadását már nem érhette meg - súlyos betegen, 31 évesen érte a halál. Lillája csak akkor emlékezett meg róla ("Az én Csokonaim") amikor halálát érezvén közeledve párnája alá tette hozzá írt verseit...