Kiskunmajsán, egy egyszerű életmódot élő falusi család gyermekeként tanulta meg a mindennapi munkavégzés rendjét, az állatok és a növények szeretetét, az életet segítő természet tiszteletét.
A szülői házból elkerülve, csak olyan környezetben érezte jól magát, ahol szolgálhatott, segíthetett és beszélgethetett.
Rövid ideig a vendéglátóiparban tevékenykedett, ezt követően a sütőiparban termelőmunkásként, majd, mint szaküzleti eladóként dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásáig.
A fárasztó munka mellett, felnevelt és az élet útjára bocsátott két fiúgyermeket, Gábort és Jánost.
Nyugdíjba vonulását követően sem a pihenést választotta.
Otthonán kívül, mindenhol jól érezte magát, ahol közösségi munkát végezhetett, tetteivel és tanácsaival jót tehetett.
Munkája csaknem teljesen Csongrádhoz kötötte, ehhez a csodálatos városhoz, amelyben – megkülönböztetés nélkül – segítette a hozzáfordulókat.
Ezért is szerette, tisztelte és becsülte mindenki.
Számtalan ember a szívébe zárta, de ezentúl már csak az emléke élhet bennük tovább.
Férje, gyermekei, barátnői, ismerősei, mindig csodálták, de ma már azt is tudják, hogy hite, vallása, a közéletben végzett szép és eredményes munkája adták vissza újra és újra hitét az emberekben, és vezették át a mindenkori nehézségeken.
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (10 db) | |
Gyertyái a térképen |