Súlyos, hosszan tartó betegség után 2017. 05. 18-án, 10.15-kor Jézus elvitte őt eltávozott szeretteihez.

Búcsúzik tőle férje, lánya, unokái, és családtagjai, barátai. Emléke örökké szívünkben él.

Mit mondhatnék? Szavak nincsenek erre
terelted életem a legjobbik mederbe.
Próbáltad lépteim óvni a bajtól
füleim befogni a kócos zsivajtól.

Mit mondhatnék? Ülök csak némán veled
fogom a kezemben ráncos, öreg kezed.
Nincsenek szavak, nincsenek hangok
csak a múlt van, a közösen eltelt napok.

Mit mondhatnék? Mindent, amit csak lehet
mit a gyermek anyjáért mindenkor tehet.
Tudom, hogy fáj ott minden legbelül
de én itt vagyok, nem hagylak egyedül.

Mit mondhatnék? A szavakat, mit kimondok halkan
mit hallani fogsz a legnagyobb zajban.
Kimondom, hogy sose feledd
anyám vagy, kit gyermeked szeret.

Egyszer már legyőzted a keserű halált
folyton keresett, de most rád talált.
Küzdött szíved minden egyes cseppje
elhalványult testednek utolsó ereje.

Melletted álltunk, néztük apró szemed
unokád simogatta kapaszkodó kezed.
Felnéztél ránk, elküldtél az utunkra
azt mondtad, vigyázzunk magunkra.

Utolsó perceid küzdelemmel élted
a megváltást Istentől utoljára kérted.
Örökre itt hagytál, a távoli fénybe mentél
Én nélküled maradtam, te békességre leltél.

Nagyon fáj, hogy már nem vagy itt
felneveltél, törődtél velem,
te vagy, ki óvodába vitt
letörölted könnyező szemem.

Nagyon fáj, hogy nem vagy mellettem
tanítottál, életre neveltél,
köszönöm, hogy sokat nevettem
hogy mindenkinél jobban szerettél.

Nagyon fáj, hogy oly messzire mentél
bánatom nem enyhíti semmi,
te vagy, ki emberré neveltél
mert teljes szívvel tudok szeretni.

Nagyon fáj, hogy már nem vagy itt
szomorúan törlöm le szemem,
elveszett a megtalált hit
mert nem vagy többé velem.

Te nem láttad (anyu utolsó útja)

Te nem láttad azt az arcot
szívbe döfő, éles kardot,
segítségért kiáltó hangot
a reménytelen, keserű harcot.

Te nem láttad azt a szemet
szorító, reszkető kezet,
fájdalmat, mi halálba vezet
kételyt, mely üressé tehet.

Te nem láttad amit én láttam
temetőbe, ahol én jártam,
vigaszt, mit nem vártam
zokogó sírást találtam.

Te nem láttad a hervadó virágot
gyászoló, roskadó világot,
mikor megláttam mi vár ott
szívemből a vér szivárgott.

Te nem láttad azt a harcot
végső, porrá lett kudarcot,
kőtáblába vésett karcot
elrejtve a legszebb arcot.

Te nem láttad, de én láttam
kezét fogni újra vágytam,
ölelő karom utána tártam
ábránd maradt ez a vágyam.

Érted szólt az utolsó ima
könnyemet a koszorúd itta,
tested már fehér és tiszta
elmentél, de nem jöhetsz vissza.

2017. 06. 06. 15.00-kor anyut elkísértük utolsó földi útjára.

Emlékeid őrzöm

Emlékeid őrzöm
szorosan, szívemben,
fényképedet fogom
elgyengült kezemben.

Nézegetem arcod
gyönyörűnek látlak,
minden egyes percben
téged hazavárlak.

Üresen lépdelnek
a bánatos napok,
előttem sorakoznak
a magányos hónapok.

Bánatomnak hangját
szelek fújják tova,
szeretni foglak mindig
nem feledlek soha.

Fél éve már

Fél éve már, hogy üres az ágyad