Senki nem tudná szebben bemutatni Èdasapámat, mint Ö maga a verseivel. Ezért had tegyem ki ide azt a gyönyörü írását, amit Ö maga papírra vetett még jóval eltávozása elött.
Még fáj a búcsú, de vígasztal a gondolat hogy Ö már a "NAGY ÖSSZEFÜGGÖ MINDENSÉGBEN" van, ahol értelmet kapnak a dolgok és láthatóvá válik az összefüggés, amit mi még nemigen érthetünk!
Nyugodjál békében!


Suttogd el titkon

Ha elfogy majd előlem az út,
Te ne hozzál díszes koszorút.

Könnyet se ejts, nézz fel az égre,
mit jókedvvel festek épp kékre.

Ne hazudd velük: jó ember volt.
Hófehér lelkén nem volt egy folt.

Tudod Te úgyis, ki voltam én:
tévelygő bárány létünk gyepén.

Ne mondd, hogy fáj... ne mondd, hogy vége...
suttogd el titkon: így is megérte...