„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna Tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.
Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
Csak az hal meg, akit elfelednek”