| Keresés |
|
"Búcsúzás Odakünn a temetőben hideg sírban temették el. Elvitt minden boldogságot, szívünkben hagyta a szomorúságot. Miért? Nincs felelet csak a néma csend, mely körülölel. A napsugár sem süt olyan szépen, haloványabb fénye, Hiába a hűsítő zápor nem enyhíti bánatunk. Könnyes szemmel felnézünk az égre milliónyi csillag ragyog éppen. Lágy szellő simogatja orcánk, édesapánk szól hozzánk, ne sírjatok, kérlek szépen, itt vagyok a teremtővel, Bárányfelhőn pihenek, rózsaszirmokon lépdelek. Vigyáznak rám az angyalok, hűsítik bánatom. minden éjjel eljövök hozzátok, ölelésem hagyom nálatok, ott leszek szívetekben, fényképemről mosolygok felétek. ás Odakünn a temetőben hideg sírban temették el. Elvitt minden boldogságot, szívünkben hagyta a szomorúságot. Miért? Nincs felelet csak a néma csend, mely körülölel. A napsugár sem süt olyan szépen, haloványabb fénye, Hiába a hűsítő zápor nem enyhíti bánatunk. Könnyes szemmel felnézünk az égre milliónyi csillag ragyog éppen" |
|
"Ó mennyi mindent nem tettem meg! Még nem késő, te még megteheted Megőszülve is maradj gyermek Mondd meg neki mennyire szereted. Két keze érted dolgozott csak Mindennél jobban szeretett Az éjet is nappallá téve Óvott téged és vezetett Míg lehetett, míg lehetett." |
|
"Halálvágy Jó lenne már nem élni, Csillagokkal beszélni, Találkozni Veled Anyu, s Veled Apu, Mert idelenn már nincs több kapu... Leányotok" |
|
"Ne sírjatok! Ne féljetek! Vigyázni fog rátok az örök szeretet! Nem! Nem haltam meg! Itt vagyok most is, itt leszek mindig is. Anyu, apu, drága szerelmem... Ég veletek.." |
|
"Megint hazaindulok nemsokára Nagy néma csend borult a kis szobára Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt Nincs már ott aki eddig hazavárt. Békülten mondom: elköltözött Nem lakik többé az élők között Óh hogy várt mindig milyen nehezen szorongva leste mikor érkezem S amikor egyszer csak elébe léptem Úgy felragyogott az a kedves két szem! Pedig szolgálatom hívó szavára Én olyan gyakran hagytam őt magára És neki fájt minden búcsúvétel Körültipegett anyai féltéssel. Amíg csomagoltam és rendezgettem Szeme kísért, csendesen ült melettem. S belesűrítve minden féltő gondot Néhány búcsúzó szóval annyit mondott: Vigyázz magadra gyermekem! Azután egyszer Ő is útrakelt... Végső tekintetével átölelt és indult hangtalanul, csendesen... Elment! Elment! Hiába keresem Ő utazott el - ismételgetem. Tudta hogy örök hajlék hívja fenn És most előrement és hazavár Csak egy kevés idő van hátra már! S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott" |
|
"Édesanyám nyugszik e nedves hant alatt, Az Isten adjon neki boldog álmokat. Elvitte magával a vidámságomat És most a sírás fojtogat. Koszorúk közt gyertya lángja serceg csendesen, Nézem ahogy tövig ég és lassan elpihen. Drága jó anyám, Én most tőled búcsúzom, De találkozunk még, tudom. Nem rég voltam gyermek s te fogtad a kezem, Este, amíg elaludtam, meséltél nekem. Én komisz voltam sokszor és néha szemtelen, De te csak néztél kedvesen Megbántam már százezerszer minden bűnömet, Bocsásd meg , ha fiad néha nem volt jó gyerek. Tőled kaptam mindent, a jót, a szépeket, Köszönöm a boldog éveket! Ki mondja meg eztán azt, hogy mit tegyek, Ki lesz, aki rám szól, ha rossz úton megyek? Ki vigasztal engem, ha bánatos leszek? Nem néz rám a jóságos szemed Magányos leszek most már nélküled, Felidézem emlékeimet. Hiányzol nagyon s biztosan tudom, Hogy rajtad kívül senki nem szeret." |
|
"Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor itt hagytál, Azóta én minden napot feketével írok már, Látod így vitted el a színeket, Mikor tőlem elmentél. Nekem többé mát nem lesznek ünnepek, Csak ha újra megjönnél." |
|
"Nem felejtek el, ma érted ég a gyertyaláng, Mutatja az utat Neked, ha visszajössz majd megtaláld, A helyet ahol ezer szív vár fájdalmas könnyekkel, Az elmosódott emlékek csak miattad törnek fel." |
|
"Nem olyan rég, együtt álmodtunk még, Van egy másik világ, Most már tudjuk, biztos volt is már rég. Most Neked kell ott lenned, Gondolj majd ránk!" |
|
"Nincs egy éj mit ne álmodnék át, S ne gondolnék Rád! Nincs is köztünk nagy fal, nagy távolság, Most Neked kellett menned, Mindenen át." |
