Ezt a gyertyát
Gyermekeid gyújtotta
Juliska néni,... 6 napja.
Gyújtás oka: Szeretetből
Ez a gyertya még 3 óra 57 percig ég
Lelked már elszállt a csillagok felé, a korábban meghalt őseink közé. Ott minden valóság, ami a földön remény, örök a boldogság, minden tiszta fény. Csendesen múlnak éjszakák, nappalok, nincs kihez szólnom, csak hallgatok. Nem is lenne már, bármit is mondanom, szavak helyett csak magamban gondolkodom. Meg kell tanulnom fájdalommal élni, egyedűl is bizni, és mindig remélni. A súlyos gondok mit használnak, a sóhaj, sok jajjszó már mit ér, ha sebeink tovább is fájnak, kinunk minden nap visszatér. Igy terhünk mindig csak súlyosabb, ha lelkünk bánatnak helyet ad. Nyugtalan nappalok, nyugtalan éjszakák, nincsenek győzelmi remények, csak vesztes csaták. Életerő, mely éveken át bennünk lakozott, életünk során jót is, rosszat is hozott. Úgy éreztük, soha el nem múló végtelen, már tudjuk a remény sokszor reménytelen. Múlnak a napok, hetek, hónapok, szaporodnak vagy csökkennek a fájó sóhajok. Az idő múlik, késhet a gyógyitó hatás, kevés a szó, sok még a mély hallgatás. Ez lett a sorsom, ezt kell elviselnem, amig az út végéhez meg nem érkezem. Csak légy egy kicsit áldott csendben, magadban békességre lelsz. Az Úr rendelte kegyelemben, örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztotta életünk, jól tudja, hogy mi kell nekünk. Miért a jók mennek el, mit ők hoztak, ők viszik el. Ez nem tűnik fel, mig együtt vagyunk, a jók ünnepén találkozunk.
