Előttem van az arcod, a tekinteted,  
Látom, ahogy kinyújtod felém a kezed,  
Szelíd szemeidben a szeretet fénylett 
S olyan jó volt mindig látni téged.  

Gyermekként nem tudtam felfogni még,  
Hogy az élet sajnos nem mindig szép.  
Felnőtt fejjel most érzem csak át,  
Hogy mennyi nehézségeken mehettél át.  

Emlékeimben él, hogy mennyire szeretted a könyveket 
El is olvastál belőle sok- sok kötetet,  
Előttem van az is, mikor reggel- este imádkoztál,  
Olyan nagyon sosem panaszkodtál.  

Hogy, becsülettel felneveltél bennünket a te érdemed,  
Tudom, volt érte nagyon sok küzdelmed.  
Édes anya voltál ki sokat tett értünk, szívünkbe örökké élsz, sose feledünk.