Született: Marosvásárhely

Elhunyt: 2009. 01. 01.

A világ legdrágább, legaranyosabb mamikájáért, dédimamikájáért . . . . . . . " Emléke él és élni fog, míg az Én szívem e földön dobog. Őzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm, a mozdulatait, mely bennem él, mind a mai napig. Őrzöm, a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem. " " Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Oda vágyom hozzád megpihenni. " " Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom. " " Mikor virágot látunk Te jutsz az eszünkbe, Ha nevedet halljuk, könny szökik a szemünkbe, Soha nem fogunk elfeledni, Csak örökké nagyon szeretni. " " Elvitted a derűt, a fényt a meleget, csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket. Bennünk él egy arc és végtelen szeretet amit tőlünk soha de soha senki el nem vehet. Hiányodat feldolgozni nem lehet, Csak próbálkozunk élni nélküled! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! " " Adhat az élet márványból palotát, Csak egyet nem adhat kétszer, drága jó NAGYMAMÁT. "

Hogyan lehettünk (. . . ) egy hónapig olyan boldogok, miközben te tudtad, hogy halálra vagy ítélve? Hogy csináltad, hogy továbbra is szép és jókedvű maradtál? És én honnan vettem a bátorságot, hogy ne omoljak össze. (. . . )