Még az előbb szemembe néztél,

Erőtlen kezeddel megérintettél.

Arcodra mosolyt erőltettél,

S halkan súgtad fülembe,

Ne félj!

Míly gyorsan elszállt ez a pillanat!

Fénytelen szemeid lehunytad.

Kezed kezemből kicsúszott,

Arcod megnyugodott, így búcsúzott.

Nem félek!

Lelked remélem békére talált,

S Te már a menyekből vigyázol Ránk!

Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,

S örökkön- örökké emlékezünk Rád!