"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "


Olykor arról álmodom,talán egyszer gyermekké változom.arról, hogy újra nagy családban élek,hol nem sír, s nem fáj a lélek.
Hol minden csupa öröm, és én ebben gyönyörködöm. sajnos ez már mind csak álom, bizom abban, hogy egyszer megtalálom. Szeretnék vissza menni a múltba, had láthassam Édesapám újra, mondhassam el, hogy szeretem, hogy öt soha el nem feledem. Ehelyett most gyertyát teszek a sírjára, és bánatomat belefoglalom egy imába. Kicsit még állok és merengek,fejemben emlékek derengnek. Hideg sírkőre teszem remegő kezem: Apa eljöttem,Rád emlékezem.