Elhunyt:
1996. 08. 28.
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem minrtha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehülnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem hogy vár
Jóvátenném mit mulasztottam,
De nem lehet mert ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted!
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappalá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vígasztaló kedveset
tán még lehet, tán még lehet
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amig lehet, amig lehet
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet
Mert szeretett, úgy szeretett
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet!
Elpihen a kéz mely értünk dolgozott, elcsitul a szív mely értünk dolgozott
Számunkra Te sosem leszel halott!
Örökké élni fogsz mint a csillagok!
Első gyertya meggyújtva: 2012. 07. 27.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(0 db) 
Oldala