Született: 1942. 10. 04. Nyírmada

Elhunyt: 2010. 01. 31. Szolnok




Ha egyszer megírnák a 40-es évek elején született nemzedék „névtelen tagjainak” útját és küzdelmeinek nehézségeit, biztos vagyok benne, hogy Veréb Éváé volna ebben a történetben az egyik legtisztább, legnemesebb karakter. Konszenzusteremtő, összhangpártoló asszony volt, talán ő lenne képes ebben a mai tudathasadásos, gyűlölködő világban – legalább a mikrokörnyezete szintjén – jótékony párbeszédeket közvetíteni. Borzalmas igazságtalanság a sorstól, hogy annak kellett ilyen korán eltávoznia, aki egész életében másokért élt, aki egész lényével az önzetlen segítés, a jó ügyekért való lelkesedés angyala volt. Az ő áldozatvállalásának természetessége, magával sodró lendülete egy egész kisváros közösségét inspirálta, szenvedélyesen hitt az emberben: különös képessége volt ahhoz, hogy mindenkiben a jót, az értéket fedezze fel. A kevesek közül való asszony életelvei ma is példaként szolgálhatnak mindazok számára, akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy életük egy szakaszában a vonzáskörébe kerülhettek. Én 34 éven át élhettem a közvetlen közelében. Veréb Éva az édesanyám volt.