Édesanyám emlékére!
Esőcsepp pereg az ablakon, Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll, Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltba, Drága gyermekkoromba.
Gyermekként védett, Mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél, Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.
De a sors kegyetlen volt, Mert oly korán elrabolta.
Űrt hagytál magad után, Melyet semmisem pótolhat már!
Életem nélküled élem, És a sorsot nem értem.
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem? !