Hosszú, fájdalmas betegség után eltávozott közülünk egy lány, egy lány kinek még csak most kezdődött volna az élet, tele volt tervekkel, reményekkel.

De elment! ! ! Hiába küzdött oly hősiesen , eljött érte a halál!

Mostmár a mi feladatunk hogy örökre éljen, az emlékeinben, a szívünkben, ő megtette amit tehetett, a többi a mi dolgunk! ! ! ! !

" Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom. "