Ecsedi Szántó Jolán: Levegő

Kint az erdőben sétálok, beszívom a levegőt,
Melynek kellemes illata tölti el a tüdőt.
Szeretem illatod és szeretik a virágok,
Ez a finom levegő tölti el a világot.
Pörgeteg szellő sodorja szárnyaival felém
Illatot sugárzol és szeretetet belém.
Te adod levegőm az életet nekem,
Hogy rád gondolhassak, bármely messzeségben.
Mindenki tisztel ember és állat,
Te vagy a léte ennek a világnak.
Hogyha te nem lennél erdőnek virágnak,
Nem lenne esélye a továbbhaladásnak.
1999.

Minket barátait, akik napi szinten voltunk részesei életének, nagyon nagy becsben tartott és hálás volt nekünk az együtt töltött időért. Hiszen az utóbbi években már ki sem mozdult a házból, így mi vittük oda neki a világot, segítve hétköznapjaiban az életének jobbátételével. Szinte gyerekeiként bánt velünk, ő volt mindannyiunk Joli mamája. Általunk kapta vissza, amit az élet nem adott meg, a gyermeket, mi pedig visszakaptuk azokat a szüleinket, akiket már elvesztettünk.

“Lecsukott szemmel még látom a lelkét
ki mellettem ül, és nékem mesél…
nem, maradt utánad, más csak az emlék
Örökké szeretlek bárhol legyél!”