Búcsúzom Tőletek Drága Családom! . . .

Soha nem bánom mi volt az életem,
Mert én választottam, mi most a végtelen. . .
Hogy mi voltam és mivé lettem én! . . . .
Boldog voltam s már örökké az leszek.
S ezt nem másnak köszönhetem: csak NEKTEK! . . .
ÉDESANYÁM, ki csakis értem élt,
Aki ha féltem, velem együtt félt. . .
Kinek a szíve az enyémmel dobbant,
Ki mindent tudott, habár egy szót se szóltam. . .
TESTVÉREIM töröjétek le könnyeiteket, s ne sírjatok kérlek!
Mert Bennetek létezem. Bennetek élek! . . .
Vissza sose nézzetek előttetek az élet!
Tegyetek meg mindent! . . Nem szabad félnetek! . .
Így éltünk mint a boldog családok,
S így lesz mert ÉN várok rátok! . . .