"Nekem felfoghatatlan, hogy egyik nap még itt van, még beszél, jár, simogat, másnap pedig az űr csak, ami marad. Nekem felfoghatatlan, hogy született, itt volt, s távozott, csak az emléke él, mit maga után hagyott. De emléke él és élni fog, míg az én szívem e földön még dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig, őrzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem."