Született:

Elhunyt:

"Ha száz szívem volna,
Mind értük dobogna.
Szelíd arcuk mind a százban,
Napfényként ragyogna.
Áldja meg öket az Isten,
Jártukban, keltükben,
Hová néznek a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van,
Ám százzal sem tudnék,
Szeretni már jobban.
Az Ő nevük zengi minden dobbanása,
Szálljon  Nagymamámra, Apámra s Anyámra
Az Isten áldása. "


Istenem súgd meg neki halkan,
Lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam.
Álmomban keressen meg engem,
Még egyszer lássam,had öleljem.
Nem szólnék róla,hisz el emészt a bánat,
Csak had lássam még egyszer drága Anyukámat.
Had legyen nekem ez a legszebb álmom,
Remélem tudja, hogy én mindennap várom.


Istenem !
Óvd őt és öleld át helyettem,
Hisz csak Te tudod mennyire szeretem.



Árva szívem most nagyon fáj,
Fáj, mert elment az én Édesanyám.
Hallom, hogy halkan mondja,
Lányom én elmegyek egy hosszú útra,
Ahonnét sajnos nincs vissza út.
Ne sírj, hisz sírni hasztalan,,
Ahova megyek, már várnak rám,
Ott vár a te Édesapád
S ott vár sírva engem, az én Édesanyám.
Már nem fáj semmi, nem ér bánat, csalódás
Ne sírj, ne lássam könnyedet
Fogd meg inkább elfáradt kezem,
S kívánj  nekem jó utat, nyugodalmas jó éjszakát.
Anyám! Csak egy percre maradj még,
Had mondhassam el utoljára még,
Te voltál a legdrágább Anya,
Amit eddig értem tettél, ,
És legdrágább kincsedért, az unokádért,
Hálával tartozom, köszönet mindenért!

Temetésedkor elköszönt Tőled lányod, szomorú soraival.
Boros Lászlóné / Németh Mária /


Kérlek hozd vissza , csak egy kósza  pillanatra,
Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna.
Kérlek  hozd vissza  csak, hogy átöleljem mégegyszer,
Mert azt akarom hinni, hogy majd ettöl ébred fel!