A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra könnyes szemmel emlékezünk Életünk végéig.
Siratom mindazt, ami lehetett volna, és mostmár sohasem lesz.
Az élet már csak ilyen, Nem mi választjuk meg, Hogy kivel mennyi időt tölthetünk.
Örök az arcod, a nevetésed, a szavad, mert ez mind a szívünkben marad. Fájdalmunkat nem enyhíti semmi, mert hiányodat nem pótolja senki és semmi. Számunkra nem leszel halott, Élni fogsz, mint a csillagok.
Ha most kívánhatnék valamit, azt kívánnám, hogy had hívjam fel azt a valakit, aki odafentről annyira hiányzik nekem idelent!
Álmodtunk egy öregkort csodálatos szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Szívedben nem volt más, csak jóság és szeretet, örök álom zárta le szemedet. Magaddal vitted a fényt, a meleget, csak egy sugarat hagytál, az emlékedet. Telhetnek hónapok, évek, most is élsz a szívünkben, soha nem felejtünk Téged.
Úgy gondolom, hogy a legnehezebb része valaki elveszítésének nem az, hogy búcsút kell mondanunk, hanem az, hogy meg kell tanulnunk nélküle élni. Mindig megpróbálni betölteni azt a rést, végtelen ürességet, amit a szívünkben hagyott, amikor elment.
A könnyek segítenek feldolgozni a veszteséget, hogy nyitott szívvel élhessünk tovább.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen. (Goethe)
Néha egyetlen ember hiányától, üressé válik az egész világ.
Nem lesz könnyebb idővel, mindössze annyi történik, hogy az ember valamennyire beletörődik. Soha nem szűnünk meg hiányolni elvesztett szerettünket.
Első gyertya meggyújtva: 2017. 03. 31. Gyújtotta: feleséged
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(24 db) 
Oldala