Jelenleg nem vagy belépve!
Ha belépsz, akkor:
- használható saját képgaléria, így könnedén tudsz képeket beilleszteni
- napi 20 gyertyához nem kell vizuális kód
- rendszerezve láthatod gyertyáidat, beleértve a már leégetteket is
- könnyen lemásolhatod bármelyik gyertyádat
- módosíthatod a gyertyáidat
- kérhetsz e-mail értesítést
Ha szeretnél belépni, akkor lépj be most, ha eddig még nem regisztráltál, akkor ezt a
Regisztráció alatt megteheted.
Répa Tibor (Tibus, Tibcsi)
Tölts fel Te is képet a képgalériájába
Született:
1976. 04. 06. Tatabánya
Elhunyt:
2003. 12. 17. Budapest
Hálás szívvel köszönöm Tibuskámért gyújtott gyertyákat!
Elmentél tőlünk, el sem búcsúztál, távozásod, míg élünk , örökké fáj.
Hiányod elviselni nehéz, örökre megtart szívünkben az emlékezés. Mert elfeledni csak azt nem lehet, aki szeretve volt és Ő is szeretett. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké fogsz élni, mint a csillagok.
Érzed Édes Kisfiam? A lelkemre pecsételted magad.
Úgy létezel bennem rég, mint önmagam
A szíveddel érzek, lélegzeted a sóhajom.
Saját részemként viszlek téged utamon.
S miként borostyánkő rejteget apró csodát,
Magamban tartalak örökre, egész létemen át.
Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad
Minden mosolyod a lelkemben marad.
Mikor megszülettél és először karomba vettelek, Arra gondoltam, hogy addig hogyan tudtam élni Nélküled. Bearanyoztad az életem, Örömet, boldogságot,fényt hoztál, És tudtam,hogy a legcsodálatosabb dolog ami történhetett velem, Az, hogy Te lettél a gyermekem. Okos, jó és szófogadó voltál, Sok-sok szeretet adtál. Jól tanultál, udvarias voltál. Mindenki szeretet, a jóság és boldogság Sugárzott belőled. Gyönyörű ijfú lett belőled, S a lelked még szebb lett. Áradt belőled a jóság és az ódaadó szeretet. Sajnos egy nap beteg lettél, Az orvostudomány már nem segíthetett. Betegségedben is megmutattad nemes lelked. Némán tűrted a szenvedéseket, Elfáradt az édes szíved és egy reggelen, Feladta a küzdelmet. Elmentél a túloldalra, 13 telt el azóta, de mintha tegnap történt volna. Tudom, hogy ahol most vagy igazán boldog vagy, Ott csak szeretet és nyugalom van. Légy áldott drága kisfiam! Szeretlek! Anyusod
VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM?
AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN? AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . ,
MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM, -
AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM
ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . .
Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek. Emlékezzetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek. Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek. Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek...
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem 1976, éltem halálomig.
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom. Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel kedvesem. A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem. Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen. Íme a titkok titka, mit senki se tud: gyökere minden gyökérnek, rügye minden rügynek, egek feletti ég a fán, mely maga az élet. Mely magasabbra nő, mit a lélek remélhet, vagy elme megérthet, mint az alá nem hulló csillagok csodája. A szívemben őrizlek. Ott őrizlek a szívemben.
Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "
Első gyertya meggyújtva: 2016. 08. 03.
Gyújtotta: Anya
![Anya]()
![]()
Anya
1139 gyertya ég az eddig gyújtott 181402 közül.
Gyertyái(1139 db) 
Oldala 
