Nagymamámnak (emlékül)
 
              

Nézlek... ott ülsz a fák alatt,
Kezedben tű meg cérna...
Előtted szétfoszlott napjaid
Rongyos maradéka...                                         

Nézem... ahogyan férceled                                                   
És meggörbül a hátad,
De hiába, ...újra felhasad!
Gyengék már a szálak...

- Hogyan lesz ebből új kabát?
Hogy ne fázz majd a télen!
Amivel engem is betakarsz
Még ha nem is kérem...

- Kihez rohanjak ezután?
Ha vágynék menedékre!
- Kinek mondjam el bánatom?
Vigaszért cserébe!

A tű... a tűpárnán pihen...,
A gyűszűd... égi fényed...
És én sírok, mint egy kisgyerek...,
- Nem miattam... Érted...!                               
                   

Drága nagymamám mindig itt leszel a szívemben. Annyi minden szépet és jót kaptam tőled. Gyermekkorom boldog nyarait tölthettem el veled. Unokád

"Egy könnycsepp a szememben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megm megőrzünk aa szivünkbenarad,
Mindig velem leszel, az idő bárhogy is halad."

                               Majláth Mihály /szül. 1893-10-25 - elhunyt 1951. Szegeden/


A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy,
s csak egy kép maradt,
Melyet örökre megőrzünk a szívünkben,                    
mert az emlékek azok,
amit még az idő  sem vehet el.                    

Lány és fiú unokád                                                                   


Sajnos fiatalon ment el. Kétéves voltam, mikor itthagyott!
Hiányát most is érzem! 
Az egyetlen fiú unokáddal együtt nagyon  - nagyon szeretünk drága nagyapám!