Megnyílt az ég, és magához szólított a fény.
Gyönyörű ragyogás csábított fölfelé.
Magad mögött hagytad a földi létet,
Szárnyaljon most már odafönt a lelked.
Drága Édesapám, annyira hiányzol!
Egy biztos pont voltál nekem ezen a világon.
Nem tudom, nélküled mi lesz velem,
Nem tudom, miért nem maradhattál velem…
Lelked most már lágyan öleli a fény,
Nincs bánat, nincs baj, nincs már betegség.
Remélem, a lelked nyugalomra lelt,
Az angyalok vigyáznak Rád most már helyettem.
Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számít most a távolság,
magad vagy bennem a gondolat.
Virág és gyertya kezemben,
bennem csak halk sóhajok,
egy-egy gyertyát gyújtok,
s lángjába én is beleolvadok.
Melegség járja át a szívem,
érzem szinte közelségedet.
Lassan becsukom a szemem,
oly jó hinni, hogy itt vagy velem
Sírodra teszem a virágot,
a szél zúgását hallgatom,
nyugodjon békében lelked,
örökké hiányozni fogsz!
Oldala | |
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (445 db) | |
Gyertyái a térképen |