Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged!

 

Emlékvers. . . . .
Apu, hol vagy?
Hol lehetsz?
Hiába kereslek. . .
Hiába kiáltom százszor a neved.
Te, aki mindig itt voltál,
Vigasztaltál, segítettél,
most valahová nagyon messzire mentél.
Apu, mondd,
csak egyszer mondd még hogy szeretsz.
Hogy nem fáj már semmi,
Hogy most már boldog lehetsz.
Elengednélek, ha tudnám hogy így van,
de úgy hiányzol, nem ölelsz már,
Ott fekszel a sírban
A hangod már a semmibe vész.
A szemed sem ragyog már rám. . .
Apu! Te elmentél s én itt maradtam árván.
Ha kívánhatnék valamit azt kérném csak neked,
Legyél boldog édesapám
S ne feledd, fiad és családja örökké szeret. . .