Apu hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Apu hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK! 


Édesapám emlékére

Január huszonkilenc, keserves téli időszak,      
Mely elmémben örökké megmarad.
Megmarad a perc, melyet feledni nehéz.

Szívemen végigcsordul a vér,                               
Hisz Apa nélkül felnőni nehéz.                                    
Sírva gondolok mosolygó arcodra,

 
                
Élni akartál, de a halál nem engedett,

Küzdeni akartál, ahogy erődből tellett,
Hisz a család volt a drága mindened.

Istenem, ha hallasz, csak annyit kérek,
Hogy vigyázz minden egyes léptére!                                                             

           

"Egy könnycsepp a szememben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velem leszel, az idő bárhogy is halad."    



                          

Édesapa nagyon hiányzol...