Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom- felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

 https://www. youtube. com/watch? v=1qXeFBW46r0

 Itt hagytál mindent és a csillagok közt jársz

a szíved most már békében pihen
De ha megszólal egy dal, és hallom a hangodat
Én úgy érzem, hogy itt vagy még velem...


2017.06.18

Apám, ott fenn az égben
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe....
Elgondolkodom, hogy milyen kár
hogy nem vagy velem....Apám.