"Anyám helyet anyám volt, e pici asszony, 
Hét gyermeket nevelt, erős, akaratos.
Anyósom értük fáradt, nekik adta az életét, 
Feláldozta egészségét és mindenét.
Izgatottan léptem be házuk ajtaján, 
Megismertem új családom, s az új mamám!
Morcos arccal méregetett, majd nevetve,
Biztatóan, rám mosolygott: ne félj, na gyere!
Leányaként szeretett, és támogatott,
Mindent mit ő tudott, nekem átadott.
Megszerettem én is, egymást támogattuk,
Eldőlt akkor mindörökre kapcsolatunk.
Imádta az unokáit, gyerekeit,
Játszotta az élet szabta szerepeit.
Anya volt, és anyós, nagymama ha kellett,
Mindenkire árasztott ő szeretetet.

Tudtuk, hogy egyszer majd élete megszakad,
Mégis váratlan volt, mikor eljött a nap.
Álltunk csak fölötte, némán és szótlanul,
Drága Mama, pihenj, bár sírunk, de jól vagyunk!"