Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?

könyörögni, szenvedni kell azért hogy boldogok legyünk?

Nem sokat kértem, csak hogy gyógyuljon meg.

S élje át velünk mit ő már nem élhet meg.

Gyönyörű szemében a fény még csillogott.

Még az utolsó napokban is mosolygott.

Mosolygott mert hitt, mosolygott mert élt.

Semmi mást nem akart ő csak élni még.

Küzdött, még tudott, még volt ereje.

De a végzet őt is utolérte. .  

És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném,

akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.

Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet

az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet.

Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja,

hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.

Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,

ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvetted.