Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kincs, se hatalom, mely megfojthatna fiad ajkán. Dédunokád is őrzi „Vénanyót ”. Nem kell előtted pirulnunk, Anyám, . Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

 

Mindenki szerette aki ismerte

 

Az Ő szíve meg pihent a mienk meg vérzik A halál fájdalmát csak az élők érzik !   Kis gyerek korom óta a Barátnőm voltál. . Hiányod nem potolja semmi ! Angyalok vigyázanak Rád !

 

Nyugodj békében, angyalok kisérjenek utadon...

A legjobb Anya, Mama, Dédi, Ükmama volt!

Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott, mit itt hagyott fájdalmas űr, képek miken mosolygott, néhány kedves emlék, ki nem mondott mondatok, közös élmények, mit elfeledni nem fogok.

Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly , hit és tiszta szeretet. Nyugodj békében drága húgom.

A csillagok ragyogása volt két szemében, Nap tündöklésénél szebb volt mosolya! Elindult egy lélek, tovább szállt, Távolra tőlünk, mely nagyon fáj! ! ! !