Kedves osztalytarsnom elment tegnap. . . nehez elhinni, hogy nem vagy itt tobbe. Bucsuzom toled. Eg veled Szilvi.

Nagyon hiányzol MAMA! ! ! Nyugodj békében! <3<3

A Dunaújvárosi Vasműben dolgozott, mérlegkocsi gépészként.

"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?   Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?   Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,   S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.   Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,   Még az utolsó napokban is csak mosolygott.   Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,   Semmi mást nem akart ő, csak élni még.   Küzdött még tudott, még v olt ereje,   De a végzet őt is utolérte.   Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,   Vezetik útját, amíg csak álmodik.   Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,   Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.   Súgják meg a csillagok üzenetünk. . . hogy szeretünk,   Mondják meg azt neki, hogy  S O H A S E M  F E L E D Ü N K ! ! ! " Nyugodj Békében! ! !

Nagy küzdő volt. . . Küzdött a végsőkig, mosolyogva tűrte a betegséget, amit a sors rámért. Optimizmusa sokmindenen átsegítette. Nagyon jó barát és kollega volt. . .

Elmentél, itt hagytál minket, hogy égi csatákat vivj, S fentről néz le ránk, hogy vigyázd álmainkat oda fentről. Emléked örökre Velünk, szívünkben él, élsz, S Nem feledjük azokat a csatákat melyeket együtt közösen vivtunk meg a harc mezein. Melyek tele voltak jó kedvvel, humorral. Nyugod békében Barátom!

Nagyon jó gyerek volt, olyan, amilyenre minden szülő vágyik. Ő volt az életem értelme. Mindenki szerette, mindenki számíthatott rá, akin csak tudott, segített. Rengeteg barátja volt. Mindig mosolygott, mindenkit megnevetetett. Állatot, természetet szerető, kedves, figyelmes gyermek volt.   Fájdalmam leírhatatlan, nincs rá szó. Imádlak drága kincsem. Nem feledlek míg élek. Emléked örökké a szívemben él tovább. Te állandóan velem leszel míg én élek.     "Ha száz szívem volna: Mind érted dobogna, Szelíd arcod mind a százban Napfényként ragyogna. Áldjon meg az Isten Jártadban, keltedben. Hová nézel a virág is Ott nyíljék legszebben. Nincs több, csak egy szívem, Csak egyetlen egy van: Ám, de százzal sem tudnálak Szeretni már jobban. A te neved zengi Minden dobogása… Szálljon reád gyermekem Az Isten áldása! "

A legcsodálatosab b ÉDESANYA, soha nem felejtjük el! ! ! ! ! ! ! !

Ö a világ legjob anyosa volt aki soha senkit nem sertett meg szándékosan hisz nagyon valássos ia volt 5 gyereket a világra hozott és nagyon szerette a családját de egy kegyetlen betegség ki ragata közülünk és a menybe küldte 67 éves korába , , Nyugodjon békébe, ,  

 

Legjobb Édesanya, Nagymama!

Egy nagyon jó ember és barát, aki betölthetetlen űrt hagyott sok ember életében.

 "Minden elmúlik, mint az álom, elröpül, mint a vándormadár! Csak emlék marad a szívben, halványan, mint a holdsugár! ! " Örökké szeretünk! ! Szerető gazdid! ! :( :(

. . . " volt egyszer egy mese, nem mondták el végig. Nem jutottak tovább, csak a közepéig. Beleszólt a végzet ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe" . . . visszahoz egy régi perc megidéz egy fénykép míg csak élnem kell sose lesz másképp ugyanaz a fájdalom ugyanaz az érzés az a búcsú szó amivel elmész nem számít hogy hány év messzeség az a perc ma sem múlt el még teli voltunk élettel szabad volt a szívünk és én úgy hittem sose kell félnünk hova lett a boldogság hova a sok álom és ami nincsen már miért kell hogy fájjon nem számít, hogy hány év messzeség az a perc ma sem múlt el még itt az éjjel és te nem vagy már velem hogy fogd a két kezem úgy mint régen és ha hívlak tudom senki nem felel csak egy elfelejtett dal sír a szélben