Szeretett sógornőm, hosszan tartó betgegség után kedden reggel feladta a küzdelmet és végleg távozott közülünk. Emlékét szeretettel őrizzük.

" Úgy fáj a távolság! Könny csordul, a szememben , és szór száz szikrát. Az egykor víg mosoly már nem is oly szép. Két csillag földre hull, s fáj a szívem nagyon, könnybe lábad a szemem, úgy sír a fájdalom. A búcsú még fáj, őrli a szívem, mint egy malom, - de mégsem marad más nekem, csak a bánat és két ártatlan Angyal, meg a csillagok alatt nyugvó sírhalom. "

Ezen a napon minden más, Újra mélyen érint meg a gyász. Nincs már velünk együtt, Kit ismertünk vagy szerettünk, Ma lélekben újra együtt lehetünk. Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod. Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod. Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked. Örök világosságban - békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod.

-

Sajnálom, hogy ily fiatalon hagytad itt, lányodat párodat testvéreidet, akik szerettek Téged

 

Ő volt az én Drága Kislányom, aki mostmár fentről néz le ránk. Szeretlek Dórikám! Anya

A nagynénim volt, az én Mártuskám,  pótanyu, jóságos, tiszta szívű. Szeretem. 

 

  "Lelkem mély fájdalmában mindig veled leszek, Soha nem feledlek, mert nagyon szeretlek. " Nagyon hianyzol Anyucikam! ! !

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.