"Még látom, hogy jössz felém, s érzem kezed melegét, nem búcsúztál csak itt hagytál. Most érted ég a gyertyaláng! Ha feljönnek a csillagok, egyikbe majd te ragyogsz! "

  Fájón kondul a harang,   majd néma csend ül a tájra.   Szívünkben fájdalom lüktet,   kérdések válaszra várva.   Ezernyi fájdalmas kérdés,   melyekre nem létezik válasz,   csak az emlékek maradtak,   s a lelkeket mardosó bánat.   Angyalok sírnak a mennyben,   hófehér szárnyukat kitárják.   Megállt a szív, meghalt a gyermek,   lelkét hazavárják.   Az emberek szemében könny csillan,   mosolyodról már csak kép maradt.   Elfeledni téged egy élet is kevés,   megszeretni, csak egy pillanat.   Szívünkben gyertyákat gyújtunk,   melyek égnek örök lánggal,   s csendben elbúcsúzunk,   nyugodj békében kis angyal.

  "Ami lettünk volna, vagyok egymagam. Szavaimnak immár kettős súlya van. Szemeddel is nézem, amit láthatok. Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott. "

 

Szeretô fèrj, apa, nagyapa, unokatestvér.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy- egy gyertya égjen.

A legdrágább édesanya volt, csak 54 évet élt. Szenvedés volt az élete, elvesztette a szüleit, testvéreit, soha nem tudta feldolgozni, rövid kis életében gyászolta őket. Mi, gyerekei adtunk neki vígaszt, de beteg szíve nem engedte, hogy megérje, hogy gyerekei hogyan boldogulnak, nem láthatta unokáit. Talán valahol lát minket, velünk van. Nagyon szeretlek Anya, míg élek síratlak! Emlékszem sok vidám, gyermeki évre, Reménykedtem, hogy sohasem lesz vége. Míg vidáman szőttem életem, Téged elragadott a végtelen. Azon a napon, mikor elmentél, Csendesen örök álomra szenderedtél... Mikor elmentél, lelked elköltözött: akkor szívem sötét gyászba öltözött... Most, midőn` felnézek az éjszakai égre, A végtelen, sötét messzeségbe`, Egy apró csillag "néz" csak vissza rám: ...nagyon hiányzol, Édesanyám.

Vállalkozó, autófényező

 

Hogy milyen volt Ő ? Ide valami bemutatószerűt kellene írnom, de egy szeretett családtag elvesztését nem könnyű feldolgozni, így még senki ne várjon tőlem értelmes dolgot. Mindenesetre, aki ismerte, biztosan szerette. A világ legjobb Apukája aki egy életen át dolgozott a gyerekeiért. Köszönöm neked hogy feneveltél és mindent megtettél értem. Köszönöm az áldozatos munkádat és mindazt amit értünk tettél. Soha nem szeretett orvoshoz járni, gyűlölte a " fehér köppenyeseket" . Élete utolsó heteiben volt benne része bőven mégsem tudtak rajta segíteni. A rák erősebb volt mindennél. Alattomos sunyi módon megbújt a tüdejében úgy hogy észre sem vették. Így pedig az orvostudomány mit sem ér. Borzalmas fájdalmait óriási önfegyelemmel viselte, a végsőkig bízva gyógyulásában. . . ! Köszönöm a Jó Istennek hogy élete utolsó óráiban mellette lehettem és foghattam a kezét Édesanyámmal és két hugommal együtt. Talán így könnyebb volt neki is de ezt sajnos már nem tudja elmondani nekünk. Mindíg mindenkivel viccelődött, mindenkihez volt egy jó szava. A makacsságomat és önfejűségemet is tőle örököltem. Amit egyszer a fejébe vett addig nem nyugodott még meg nem csinálta. Képes volt éjszaka azon gondolkodni hogy hogyan tudná megoldani. De aki ismerte annak nem kell ezt elmondani. Búcsúzik tőle szeretett felesége Márta, lányai Bianka, Boglárka és Bernadett, veje Balázs, unokái Dorka, Levente, Annamária és Szabina valamint anyósa Etus. Nyugodj békében , még élünk szeretünk és soha nem feledünk! ! ! Emlékvideó: htt p://www. youtube. com/watch? v=0dSEPg6swf4 Itt hagytál, apukám. . . Itt hagytál apukám, elmentél, csendben, ahogy mindig is éltél. Elmentél apukám, magamra hagytál, ha tudnád, mennyiszer hiányoztál. Most nem a hiányod mardos, a tudat, hogy nem vagy most. Itt hagytál apukám, elmentél, sosem mondtad, hogy szerettél, de titkon azt reméltem, egyszer ezt a szót meghallom Tőled. Életed nem volt könnyű, tudom, pálcát törni feletted nincs jogom. Kimutatnom nem lehetett, pedig nagyon szerettelek. A lelkedről sosem beszéltél, nem tártad fel szíved nékem, pedig láttam és éreztem, hogy a magánytól szenvedtél. Itt hagytál apukám, elmentél, ki oly keveset pihentél, pihenj most már, nyugodj meg, szentelt föld fogadjon be. Látni már csak a sírodat fogom, ám lelkemben marad örökre arcod. Itt hagytál apukám, elmentél, nyugodj békében mindörökké. Egyszer majd, ha én is utánad megyek, fogadj tárt karokkal engemet.

Abán élt, jóságos édesanya volt! ! !

Drága Kati...szomszédasszonyom....nagyon hiányozni fogsz...nyugodjál békében! Eltelt egy év....hiányzol  Kati...!