SZERETETT SZÜLEIM AKIK NAGYON HIÁNYOZNAK! ! ! ! ! !

 

A világ legjobb férje és embere!      Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! Nem fogom már elgyöngült kezed, Mindent köszönök Neked! SZERETLEK!   " Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább, csak a közepéig. Bele szólt a végzett ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt akkor hagyták félbe. . . "      "Egy szál gyertya, mely lassan végig ég, Egy élet, mely percek alatt véget ért. Itt hagytad azokat, akik szerettek téged, De emléked örökre a szívünkbe égett"       Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed, hogy vége, kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre. Ott van ő ki meghallgatja szived minden bánatát, ott van ő ki megérti, hogy neked mennyire fáj. Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány, ő vigasztal ha sirni lát, mert ő vigyáz rád. Imáidban kérjed őt, kérjed, hogy adjon erőt, hogy elviseld mi bánt, mi fáj, kérjed, hogy ő vigyázzon rád. Kérjed, hogy vigyázza minden lépésedet, kérjed, s ő mindig ott lesz veled!  

Szenvedésed után a halál a nyugalom, de Nélküled élni. . örökös fájdalom! ! ! Örök az arcod. . nem száll el a szavad. . , minden mosolyod. . a szívünkben marad! ! ! Nőnek az árnyak, s ahogy fogynak az esték. . , úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék. . ! ! ! A Te szíved nem fáj, de a miénk vérzik. . , mert a fájdalmat. . csak a Szeretteid érzik! ! !   Szívünkben, lelkünkben örökké élni fogsz! ! ! Sosem feledünk. . örökké szeretni fogunk! ! ! <3 És ha felnézünk az égre. . ott ragyogsz, Te. . , a legfényesebb csillag! ! ! Angyalok őrizzék örök álmod. . nyugodj békében! ! ! :'(  

Szìvūnkben helyedet Nem pòtolja semmi Mìg e földön èlūnk Soha sem feledūnk!!

Dongó Marikanéni!

Életével nem csak családjának adott sokat, hanem tanítványainak is az elmult évtizedek alatt. Tanított Döbörhegyen, Gersekaráton, Zalacsányban. Nyugdijas éveit családja és barátai körében töltötte. Édesapánk halála után gyerekei, unokái és dédunokái körében élt. Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Egy aranyos ,kedves,vidám,potólhatatlan ember,aki vidámságot és nevetést hozott mindenki életébe aki ismerte !!!

Drága Édes Anyám, akit fiatalon vesztettem el és nagyon szerettem! Halála előtt sokan elfordultak Tőle, pedig Ő csak szeretett.

"Ott vagy most már, ahol senki sem lát,  Ott vagy most már, ahol semmi sem fáj.  Ott vagy ahol már nincsenek kérdések,  Ami utánnad maradt színtiszta érzések.  Gondolatban sírodnál, suttogom a neved,  Gondolatban sírodnál, megfogod a kezem,  Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem,  És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem.  S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem,  Ne fájjon már semmi, csak Te legyél ott velem,  Ne sírjon az ki akkor nem jöhet még velem,  Mert aki utánnam jön, annak majd én nyújtom a kezem."  

Meghalt szegeden. A JUTAGYÁR volt dolgozója volt. Szerető férj, édesapa,nagyapa ........" Ami por volt,csak az vált röggé. A szeretet él mindörökké..."

Ő az én édesapám. Egy végtelenül szerény és jóindulatú csupa szív ember.